A testünkkel beszélünk ha akarunk, ha nem, ki jobban, ki kevésbé, kiiktatni azonban nem tudjuk. A testbeszéd jeleit önkéntelenül vesszük radarjainkkal, de ha pusztán kedvtelésből, vagy akár kényszerből figyelünk meg másokat, még több információhoz juthatunk.

Allan Pease Testbeszéd című könyvét kivételesen nem önszántamból, hanem egy prezentáció elkészítéséhez vettem elő segédeszközként.  A könyv olvasásakor nem sejtettem, milyen klassz gyakorlati bemutatóban lesz részem.

Délszláv nyaralásunk utolsó napján családi autónk összetörve várt ránk a szálloda garázsában. Mivel a parkoló be volt kamerázva, még az előtt meglett a tettes (egy szállodai dolgozó férje), hogy a rendőrség kiszállt  volna. Az első tíz percben nem volt tolmácsunk, az eset miatt odacsődült parkolóőrök, recepciósok, a tettes felesége és a később megérkező rendőrök mind mondták a magukét. A halvány orosz nyelvtudásunk nem, a szereplők testbeszéde, hanghordozása azonban annál inkább segített megérteni az álláspontokat a bábeli zűrzavarban.

A tettes felesége eleinte hevesen tagadott, majd ahogy látta, hogy a bizonyítékok egyértelműen minket igazolnak, apránként elismerte, hogy férje lendületből tolatott neki az autónknak, de persze nem szándékosan. A rendőrök, eleinte távolságtartóan viselkedtek velünk, kimérten kommunikáltak, a testbeszédükből egyértelmű volt, addig nem akarnak intézkedni,  amíg nem látták a kamera felvételét. Miután a videó alapján egyértelművé vált a vétlenségünk, közvetlenebb, segítő szándékú lett a stílusuk irányunkban, ugyanakkor a tettes feleségével szemben erélyesebben kezdtek el fellépni. Tulajdonképpen egészen az adminisztratív dolgok intézéséig nem is volt szükségünk tolmácsra, minden szereplővel kézjelekkel, hanglejtéssel és persze erőteljes mimikával meg tudtuk magunkat értetni. Végül kaptunk némi nyersfordítást angolul, ugyanis a száraz adminisztratív dolgok megértéséhez a mutogatáson túl szükségünk volt némi tárgyszerű útmutatásra is. :)

Bár a történetben egy kiélezett szituáció résztvevői voltunk, mely egyértelmű és heves reakciókat váltott ki mindenkiből, mégis jó volt megtapasztalni, hogy a testbeszéd és az érzelmek kifejezése mennyire nemzetközi és valóban érdemes figyelmet fordítani a megértésére. 

A mindennapi életben hajlamosak vagyunk csak a szavakra figyelni, sokszor a testbeszéd értelmezése megmarad a tudatalattinknak, ezért van, hogy "megérezzük" kiknek szabad megnyílnunk, vannak akik félelmet ébresztenek bennünk, míg mások ellenszenvet. 

Óvatosan kell bánnunk azonban a testbeszéd értelmezésével, ugyanis sok esetben egyáltalán nem a jellemet tükrözik a testi jelek, hanem csak egy adott szituációra adott válaszreakciót mutatnak. A testbeszéd értelmezése jóval egyszerűbb, ha már közelebbről ismerünk valakit, legyen az egy családtagunk, vagy egy közeli barátunk, épp ezért különösen hasznos tud lenni eme tudomány, ha idegenek reakcióira vagyunk kíváncsiak például egy üzleti megbeszélésen, vagy új munkahelyen.