Munkahelyi szerelem. Zavartan szétrebbenő kollégák a liftben, céges bulin csak egymással foglalkozó "haverok", ajtót csapkodó civakodók. Akármelyiknek is vagyunk szem- és fültanúi, kívülállóként legalább olyan kellemetlen egy bimbódzó, vagy éppen egy hanyatlásnak induló kapcsolat jeleneteiben részt vennünk, mint benne lenni a kíváncsi szemek kereszttüzében.

A kellemetlen érzés egyik fő oka, hogy úgy érezzük, nem oda való a helyzet. Mindenkinek van a közelebbi - távolabbi ismeretségi körében legalább egy olyan pár, akik a munkahelyükön ismerkedtek meg, és a kapcsolatukat házassággal pecsételték meg. Mivel a nap nagy részét a munkatársainkkal töltjük, természetes is, hogy óhatatlanul kialakulnak vonzalmak. Azonban nem mindegy, milyen keretek között zajlik egy kapcsolat.

Maga a párkapcsolat akkor válik zavaróvá, ha valóban a nyílt színen zajlik, mint valami szappanopera. Különösen akkor feltűnő, ha az érintettek egy csoportban, azonos ágazatban dolgoznak együtt, hiszen ilyenkor nagy valószínűséggel a pár közel is ül egymáshoz, így az azonos részlegen ülők számára nincsenek titkok, még ha nem is beszél senki róluk.

A munkahelyi szerelmek közül a legkellemetlenebb mégis az, amikor az egyik vagy mindkét félről kiderül, hogy házas/párkapcsolatban él, mégis rá van indulva a kollégájára. Nehéz ilyenkor mit tenni: hasonló tapasztalat (harmadikként, vagy épp megcsaltként), a "csaló" félhez való baráti viszony és vérmérséklet kérdése ki hogyan viszonyul a helyzethez. Az együttérzéstől, a közönyön át a megvetésig színes a skála, egyvalami azonban biztos: a magánéletünkre senki nem kíváncsi a munkahelyünkön, hiszen azért vagyunk ott, hogy dolgozzunk.

Vannak párok, akik iskolát nyithatnának arról, hogyan kell ezt szépen kezelni. A tény, hogy két kolléga vonzódik egymáshoz, nem sokáig tud titokban maradni, de vannak, akik nem is csinálnak ebből titkot, de mégsem tolják a nyilvánosság elé. Együtt érkeznek, együtt távoznak, talán még együtt is ebédelnek, de nem szűnik meg a kapcsolattartásuk más kollégákkal, a céges bulikon nem lógnak egymáson, a munkahelyen a feladataikra koncentrálnak, és mind az intim, mind a konfliktusos megnyilvánulásaikat kizárólag otthon, a négy fal között intézik. A viharokat úgy tudják magukban kezelni, hogy más észre sem veszi, a párjukat nem beszélik ki a kollégákkal és a facebookon sem szenvednek látványosan, ha épp mosolyszünet van köztük. Nem tabutéma a kapcsolatuk, de mivel nem is tagadják, nincs is róla mit beszélni, egyértelmű a szituáció. A nem egyértelmű helyzetek, valljuk be, sokkal elgondolkodtatóbbak, épp ezért többet is foglalkozunk velük...

Több azonban a rossz példa, a "nem egyértelmű" helyzet, ugyanis vannak, akik bár nem beszélnek a kapcsolatukról, vagy talán még titkolni, tagadni is akarják, mégis úgy viselkednek, hogy mindenki számára nyilvánvaló a viszony léte. Ez azért kellemetlen, mert a kapcsolat maga tabutémává válik, és épp egy olyan dologról nem szabad beszélni, ami tulajdonképpen a nyílt színen zajlik, mindenki orra előtt. Mivel eleinte (vagy később is) a munkahelyen kívül nem nagyon tudnak randizni, az iroda (vagy a céges buli) az, ahol a becserkészési fázis zajlik, épp ezért nem is lehet titok a kapcsolat, de a felek azért próbálják azt a látszatot kelteni, hogy "csak" haverok. Nos, minden épeszű ember meg tudja különböztetni a barátságot és a vonzalmat, ezért a "mi csak barátok vagyunk" szöveg, még ha érthető is a motiváció, rossz stratégia.
Akik elhiszik, hogy remekül játszák a "csak barátok" színjátékot, két dologban is tévednek: 1. az alakításuk korántsem olyan hiteles, mint amilyennek gondolják, maximum citrom-díjra érdemes, 2. a közönségük -csak mert nem beszél róluk nyíltan- pontosan tisztában van azzal, hogy mit lát.

De mindez hogyan jön a munkahelyi érvényesüléshez?

Bárkire is vetettél szemet, alaposan gondold végig, hogyan fog a kapcsolat hatni a munkádra. Egyik oldalról rendkívül izgalmas és szívmelengető tud lenni egy irodai románc, másrészről viszont könnyen a munka rovására tud menni, ezért a randikat semmiképp ne az irodában ejtsd meg!

Ha tetszik valaki, ne feltűnő módon hívd fel magadra a figyelmet, ne adj okot a pletykákra!

Pár évvel ezelőtt figyeltem fel egy kolléganőre, aki hihetetlen szélsőséges módon tudott öltözködni. Bizonyos napokon lapos cipőben, farmerban, minimális sminkkel, szinte fa arccal jelent meg az irodában, másik napokon meg feltűnően csinosan, kisminkelve, miniszoknyában, széles vigyorral az arcán. Nem tartott sokáig kisakkozni, mely napokon jelent meg csinosan, melyeken slamposan: az egyik férfikolléga is csak a "csinos" napokon jelent meg az irodában, együtt jártak ki ebédelni. Még csak az udvarlási stádiumban volt a férfi, mégis a fél iroda tudta, ki a kiszemeltje. Évekig ment a "nyílt" titkolózás - kénytelen-kelletlen kialakítottak maguk körül egy pár fős szimpatizánsból álló baráti társaságot, akik asszisztáltak a céges buliknak álcázott randiikhoz, míg a többiek inkább félrefordították rossz szájízzel a fejüket. Végül a lány teherbe esett, nem volt tovább értelme titkolózni.

Azt is érdemes előre felmérni, hogy a cég hogyan viszonyul a kapcsolatokhoz. Épp a kellemetlen szituációkat megelőzendő alakítják ki a cégek az erre vonatkozó működési szabályzatukat is: van, ahol nem ellenzik a kollégák összemelegedését, sőt, szinte elősegítik (pl ott-alvós csapatépítések szervezésével, céges babatabló kifüggesztésével, házasodó felek anyagi támogatásával), míg másutt szigorúan ellenzik és elbocsátással fenyegetik a házinyúlra lövőket.

Ugyancsak óvakodj a rossz példáktól - ha már kapcsolatban vagytok, és úgy látod komoly, nem kell világgá kürtölni, de tagadni sem kell, ez ugyanis visszatetszést szül, hiszen a kollégáid se nem vakok, se nem hülyék. Felesleges tagadni, hogy xy-nal van köztetek valami, ha a céges bulikon képtelenek vagytok elszakadni egymástól, vagy állandóan nyitva köztetek a chat ablak, mindig egyszerre mentek szabadságra, és egyébként is úgy civakodtok egymással a többiek előtt, mint a 10 éves házasok. A munkahely maradjon a munka színtere, az otthon pedig a randiké.

Ami a "titkos harmadik" szerepkört illeti, még ha Titeket valóban egymásnak teremtett is az ég, és a másik már szabadulni próbál a kapcsolatától, tartsd észben, hogy jogilag még mindig foglalt, ezért nem vet rád túl jó fényt, ha házas kollégával folytatsz viszonyt az irodában. Különösen a férjezett kolléganők tekinthetnek úgy rád, mint aki annyira érzékelten, hogy vidáman belegyalogol mások kapcsolatába, és az sem zavar, hogy az illetőnek párja van, ne adj isten gyerekei. A férfi kollégák is könnyen gondolhatják, hogy bármire kapható vagy. Arról nem beszélve, hogy nem tudhatod, miért (ki miatt) ment tönkre valójában az a bizonyos házasság (pl nem éppen a csaló fél őszintétlensége miatt, vagy azért, mert a család helyett a hétvégéket rád szánta). Amiben biztos lehetsz: a hazugságon nyugvó kapcsolat nem lesz igazi és tartós.
Regina Brett fogalmazta meg jól: "Ha egy kapcsolatnak titokban kell maradnia, nem is kellene, hogy benne legyél."

Azt is gondold végig, ha esetleg a kapcsolat nem működik, hogyan fogtok tudni tovább együtt dolgozni. Vannak, akik meggyőződésből nem barátkoznak a volt partnerükkel, ami nem feltétlenül baj, de azért az mégiscsak kellemetlen, ha úgy kell kerülgetni a volt szerelmed a folyosón, mintha idegen lenne. Ha már szakításra kerül sor, igyekezz a Te oldaladról mindent megtenni, hogy békében váljatok el és jó kollegiális kapcsolat maradjon köztetek. Sajnos ehhez is két ember kell, és nem biztos, hogy sikerül, ilyen esetben még mindig meggondolhatod, hogy nem lenne-e érdemes munkahelyet váltanod.

Az sem mindegy kivel kezdesz!

Akármilyen jól is dolgozol, és kiváló teljesítményt teszel le az asztalra, ha a főnököd a partnered, bármilyen előléptetés kerül szóba, nem fogod tudni lemosni magadról, hogy csak a szereposztó díványnak köszönheted az előléptetésed. A nőket a munkahelyen számtalan -sokszor alaptalan - negatív sztereotípia övezi, különösen ha sikeres és kiugró ütemben halad felfelé a ranglétrán.
A rágalmakat elkerülendő átkérheted magad olyan részlegre, ahol a párod nem lehet befolyással az előmeneteledre, de sajnos még ekkor sincs garancia arra, hogy a rossz nyelvek a szájukra vegyenek. Ha tiszta a lelkiismereted, ne foglalkozz a rosszindulatú pletykákkal, még ha rosszul esnek is. Tartsd észben, hogy mindig azok vesznek másokat a szájukra, akik valamilyen okból féltékenyek a másikra, a féltékenység oka pedig nem más, mint a saját alacsony önbecsülésük, és nem Te! Semmiképp ne hagyd, hogy maguk alá gyűrjenek az ünneprontók, ugyanakkor vállalnod kell, hogy bizony mindent sokkal jobban kell tudnod bárkinél ahhoz, hogy elismerjenek, ha a főnök kedvese vagy.

Bárhogy is alakul, hallgass a szívedre. Ha rátaláltál az igazira, az megér akár egy munkahely-váltást is, nem igaz? :)