Veled is előfordult már, hogy beszippantott a munkahelyi gépezet, és mint a nyugtatót hirdető reklámokban, Te is mindenütt feladatokat, határidőket látsz?

A túlórázásnak számtalan oka lehet, melyet számos cikkben olvashatsz, néhány jellegzetes kulcsszó: priorizálás hiánya - rossz időbeosztás, megfelelési vágy, magány - egyéb magánéleti problémák. Amiről még nem esett szó, az a tömeghatás, amikor magadtól lehet, hogy eszedbe sem jutna állandóan a mailjeidet nézni, de mivel az összes többi kollégád ezt teszi, átveszed Te is szépen a szokást.

Valahol a vállalati kultúra része a megfelelési kényszer. "Kicsik vagyunk és a válaszaink gyorsaságával, segítőkészségünkkel akarunk kitűnni a többi hasonló cég közül" - olvastam minap egy vállalkozás marketing stratégiájában. Egy pár fős stáb esetében, ahol mindenki több funkciós, érthető ez az attitűd, a kérdés már csak az, nagyobb vállalatoknál, ahol van lehetőség munkamegosztásra, több műszakra, ugyan mi fűti a kollégákat beosztástól függetlenül arra, hogy hajnal 5-kor első gondolatuk a céges gép bekapcsolása legyen, míg mások éjjel kettőkor, vagy épp hétvégén is a klaviatúrát püfölik.

Persze a tömeghatást is valamelyik fenti attitűd indítja be - rosszul megtervezett munkafolyamatok, a házassága elől menekülő főnök stb. A főnök viselkedése minta a csapatnak, a csapat viselkedése norma az új kollégának. Ezért egy új kolléga, ha azt látja, kemény munkatempó zajlik, igyekszik hát felvenni azt, egyre gyorsabban reagál a megkeresésekre, ha szereti is a munkáját, hamar átveszi a non-stop üzemmódot.

De nemcsak a munkamániára igaz ez, hanem a notórius munkakerülésre is. Ha egy új kolléga azt tapasztalja, mindenki lazán veszi a munkaidejét, senki nem ér be kezdésre a főnököt is beleértve, több időt töltenek a munkatársak cigiszünettel, mint hatékony munkavégzéssel, akkor az új ember sem fogja magát törni, hisz az erőfeszítéseivel, a lelkesedésével nemcsak ki fog lógni a sorból, de talán még rossz néven is veszik tőle és rákerül a piros-bicikli jelző.  

Összefoglalva: ha nem veszed fel a munkahelyed ritmusát, kinéznek a társaságból.

Ha a munkaköri leírásod meghatározza a munkaidőd kezdetét és végét, ne legyen lelkiismeret-furdalásod, ha nem túlórázol. Ha a munka mennyisége tartósan túlórázást követel, jelezd a vezetődnek, mert akkor a munka-elosztással, vagy folyamatokkal lehet gond. Ha azt látod, hogy a túlórázás amolyan szokás a munkatársak körében, próbálj olyan kollégák nyomára bukkanni, akik esetleg nem rabjai ennek a szokásnak. Az ő példájuk megerősítés lehet számodra, hogy nem jelent veszélyt az állásodra, ha nem alkalmazkodsz a többiek (rossz) szokásához.

Ugyancsak érdemes a többiek túlórázása mögé nézni. Egyedülállóak, vagy ha családosak otthon minden rendben? Hogyan viszonyulnak másokhoz, hogyan végzik a munkájukat? Önként vállalják túl magukat, vagy csak nem tudnak nemet mondani? Ugyanezek a kérdések merülhetnek fel benned, ha csoportos lazsálással szembesülsz és ezzel nem tudsz mit kezdeni.

Ha úgy érzed sehogy sem tudsz alkalmazkodni, két út áll előtted:

vagy vállalod, hogy más utat követsz, és kilógsz, vagy munkahelyet váltasz. 

Előfordulhat, hogy egyáltalán nem rosszul sül el, ha másként viselkedsz. Meglehet, hogy sokan rég arra várnak, hogy valaki változtatni merjen, és mögé állva követhessék, és ezáltal Te leszel az új norma. És az is lehet, hogy kiközösítenek, lépten-nyomon éreztetik veled, hogy nem illesz a csapatba. Mielőtt a csoportnormától való eltérést fontolgatod, mérd fel mindenképp a terepet, hogy a főnök és a kollektíva hogyan reagál arra, ha másként viselkedsz, milyen következményekkel járhat. Ez a tájékozódás akár egyszerű beszélgetések során is megtörténhetnek - mennyire élvezik a többiek a munkájukat, milyen a családi hátterük, mi motiválja a munkahelyi viselkedésüket.
Ha megismerted a körülményeket már könnyebben el tudod dönteni, hogy alkalmazkodsz, vagy inkább másik munkahelyet keresel.

Ne felejtsd el: mindig van választási lehetőséged!