Mindannyian kényelmetlenül érezzük magunkat, ha olyanok előtt kell kifejeznünk az érzelmeinket, akiket félismerősnek, esetleg idegennek tartunk. Bármilyen jó is a csapat a munkahelyen, kevés az a kollektíva, ahol az érzelmek kifejezésének szabad teret adnánk. A munkahelyen illik “viselkedni”, azaz tartózkodni mindenféle heves érzelem kimutatástól. Egy gépek uralta világban valószínűleg nem is okozna problémát egy érzelemmentes közeg, azonban mi, emberek, többek között az érzelmeink révén kapcsolódunk egymáshoz.

Nem arra akarlak biztatni, hogy mostantól verd szét a számítógéped, ha mérges leszel egy lecsúszott határidő, pontatlan elszámolás, vagy egy kolléga / beosztott késése miatt, viszont sok feszültségtől szabadulhatsz meg, ha legalább kimondod ezeket az érzelmeket.

Nem is olyan rég megrendülten hallgattam egy idősebb külföldi férfi kolléga monológját egy sikertelen ügylet kapcsán. Ki merte mondani, hogy csalódott, mérges, elkeseredett, tehetetlen, hogy a sok túlóra, a lelkiismeretes munka nem hozta meg a gyümölcsét, hiábavalóan gürizett a csapat, az ügyfél végül nem minket választott. Nem hiszem, hogy bárkinek a szemében kisebbé vált volna a férfi, épp ellenkezőleg.

Az ilyen egyértelmű szituációk kapcsán talán nem is annyira nehéz megfogalmazni az érzelmeket, más a helyzet, ha hétköznapibb helyzetekről van szó, mint például ha valaki nem szimpatikus, vagy véget-nemérő megbeszéléseken ülsz és bár úgy tűnik mindenki segíteni akar, mégis egyre kényelmetlenebbül érzed magad, mert nem haladtok, és a végén már kifejezetten idegesít az egy helyben topogás. Ugye mennyivel könnyebb felsorolni, hogy az unszimpatikus illető milyen (azaz gonosz, kétszínű, beképzelt, tudálékos stb), mint ugyanilyen árnyaltan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket gerjeszt bennünk, azon kívül, hogy utáljuk? :) A fent említett eredménytelen megbeszélés dömping által kiváltott érzések megfogalmazása még nehezebb, és talán ott is egyszerűbb arra a végkövetkeztetésre jutni, hogy a csapat - vagy legalábbis a vezetői - alkalmatlanok a feladat megoldására. 

Konfliktusmentes szituáció esetén is jellemzőbb, hogy ha valakiről véleményt kell mondanunk, a végkicsengése a mondandóknak sokszor az, hogy ilyen vagy olyan az illető, és nem a viselkedését és a ránk ható érzelmeinket fejezzük ki – és  mindegy, hogy a benyomásunk pozitív (Olyan cuki vagy!) vagy elmarasztaló (Már megint milyen rendetlen vagy!). 

Nem vagyunk hozzászoktatva az érzelmek megfogalmazásához, abban pedig pláne nincs gyakorlatunk, hogy azok mélyére ássunk és a valódi okokat feltárjuk – miért is idegesít, ha xy késik, miért fontos nekem a precíz elszámolás, miért fog el a szorongás a határidő szó hallatán, miért is nem kedvelem a másikat? Nagyon sok felszín alatt lappangó –nemcsak munkahelyi- konfliktust lehetne megoldani, ha képesek lennénk szavakba önteni az érzéseinket, és a mögöttük húzódó kiváltó okokat.

Miért is olyan nehéz ez?

Az iskolában elsősorban a "helyes" gondolkodásra tanítanak meg, arra, hogy a világban vannak szabályok, szüleinktől megtanuljuk mit tartsunk jónak, vagy rossznak. Nem tanítanak meg viszont az érzelmek szóbeli kifejezésére, sokkal inkább az érzelmek elfojtására. Nem hibáztathatjuk őket, mert ők sem láttak más mintát. A későbbi szakmaválasztás ugyancsak meghatározó lehet: minél inkább fontosabb a "logikus", "szabályszerű" gondolkodás, annál inkább kerülnek háttérbe az érzelmek. Nem véletlen, hogy a mérnökök, rendőrök, katonák, ügyvédek, vállalati vezetők tűnnek a legérzéketlenebb embertípusnak. 

Mind az iskola, mind a munkahely azokat honorálja a leginkább, akik alkalmazkodnak ezekhez a szabályokhoz. Egyes karrier könyvek kifejezetten arra okítanak, hogy semmilyen érzelmet ne mutassunk ki a munkahelyen, mert az nem profi. Szerencsére egyre több tanulmány mutat rá, hogy az üzleti életben is rendkívül meghatározóak az érzelmek, akkor is, ha nincsenek kimutatva. 

Tévedés, hogy üzleti kapcsolatok és befektetések pusztán racionális pénzügyi alapokon nyugszanak. Egy tapasztalt és sikeres értékesítő ismerősöm is ezt erősítette meg: rájött, hogy sok esetben egyáltalán nem az ár a döntő, hanem arra a szolgáltatóra esik a választás, aki bizalmat ébreszt az ügyfélben, sokszor még a termék minősége is másodlagos. Épp ezért ő legalább annyi figyelmet, időt és energiát szán az ügyfél “emberi oldalára”, azaz az igényeire, a személyes preferenciáira, mint arra, hogy a cég termékét promózza. De ugyanez működik hétköznapi vásárlói szinten is: gondolj csak bele, micsoda rajongás övezi az Apple termékeket, pedig nem olcsóak, és megkockáztatom, hogy nem is a legjobbak, de a cég által elültetett gondolat, hogy akinek ilyenje van, az menő és igényes, elég ahhoz, hogy dollármilliókat keressenek.

Az érzelmek NEM kimutatásának súlyos ára van, kapcsolatok mehetnek tönkre, mert kialakul a bizalmatlanság, hisz legbelül mindenki érzi, ha valaki nem őszinte és csak szerepet játszik, elhallgat fontos dolgokat, eljátssza a tökéletest. Ha nem mersz őszinte lenni, azzal tulajdonképpen felveszel egy álarcot, és ugyanezt teszik veled cserében a többiek is, hisz senki nem érzi magát biztonságban egy álarcossal szemben.

Bármilyen hihetetlen, a főnökök is inkább kedvelik az olyan munkaerőt, aki néha hibázik, és azt elismeri, mint azt, aki ugyan mindig jól kimagyarázza magát, és úgy tűnik sohasem hibázik, de tulajdonképpen nem vállal felelősséget a tetteiért. 

Tény, hogy az érzelmek megfogalmazásához nagy bátorság kell, sokan pont ezért óvatoskodnak és húzódnak vissza a csigaházba, azonban hosszú távon megéri, mert így nemcsak közvetlenebb, de őszintébb (munka)kapcsolatokra tehetünk szert.

EXTRA - ha nemcsak elméletben akarsz fejlődni, de a gyakorlatban is...

Gyakorlatok:

1. Figyelj arra, hogy amikor valakinek visszajelzést adsz, akkor ne a személyére tegyél kijelentéseket, hogy az illető ilyen vagy olyan, hanem a viselkedésére és tedd hozzá milyen érzéseket váltott ki belőled! Pl a “Jaj, de aranyos vagy! helyett mondd azt “Micsoda kedves gesztus volt ez tőled, nagyon felvidítottál! Ugye, hogy ez mennyivel másabb, és többet mondó? :)

2. Gyakorold az érzelmek megfogalmazását: írj össze legalább 20 érzelmet kifejező szót!