Már egy éve tartottam karrier tréningeket, és mindig meglepődtem azon, hogy teljesen evidens dolgok azok, amelyek még mindig a legjobban megfogják a hallgatóságot. Talán pont azért, mert ami evidens (sokat hallottunk róla, tudjuk, hogy így "kéne") azzal nem foglalkozunk, nem tulajdonítunk neki jelentőséget.

Íme a top 3 evidencia, amit érdemes újra átgondolni - vajon tudjuk csak, vagy csináljuk is?

1. A karrierépítés alfája és omegája a teljesítmény.

Különösen igaz ez a cégen belüli továbblépésre - ami nem feltétlenül jelent magasabb pozíciót, hanem lehet ez változatosabb, rugalmasabb munkakör, több önállóságot biztosító pozíció, amolyan oldalirányú elmozdulás.
Jó teljesítmény alatt sokan még mindig az elvárt minimum teljesítését értik: "Megcsinálom, amit kell." De annál többet jottányit sem. Félreértés ne essék, itt nem arról van szó, hogy csupán az lehet esélyes váltásra, előléptetésre, aki túlórázik folyamatosan, vagy kettő helyett dolgozik, hanem a plusz hozzáadott értéken múlik. Például jelentkezel-e olyan feladatokra, amelyek nem tartoznak szorosan a munkakörödhöz, felszólítás nélkül a szárnyaid alá veszed-e az új kollégát, hogy segítsd őt a minél gyorsabb betanulási folyamatban, a munkádhoz szükséges területen túl van-e plusz tudásod, amit neked nem feltétlenül kellene tudnod, mégis képben vagy, ezáltal hatékonyabbak tudsz kommunikálni, egy adott problémát megoldani. A megbeszéléseken mindig csak panaszkodsz, vagy hallgatsz - vagy esetleg konstruktív ötletekkel is előrukkolsz néha? Mennyire vagy megbízható, lehet-e rád számítani vészhelyzet esetén? Amikor ünnepeken is dolgozni kell, azt hogyan teszed - puffogva, morogva, vagy -ha nem is esik jól- de ugyanolyan lendülettel, mintha egy átlagos napon kellene dolgozni?
Amikor többen egyformán jól teljesítetek, hidd el, ezek fogják azt a pluszt jelenteni, amelyek megkülönböztetnek téged a többiektől.
Ha másik céghez mész el dolgozni, előfordulhat, hogy referenciát kérnek az aktuális munkáltatódtól, de a a HR-esek akár a volt munkatársaidat (akik már az új cégnél dolgoznak) is megkérdezhetik, mi a véleményük rólad, mint munkaerőről.

2. Építs kapcsolatokat!

Ne csak a közvetlen kollégákkal, ragadj meg minden egyéb lehetőséget - legyen az ebéd, vagy céges rendezvény, tréning stb. hogy más munkaterületen dolgozókkal is megismerkedj. Tájékozódj mi mindennel foglalkoznak még a cégen belül, náluk milyen a hangulat, a munkatempó, mit is csinálnak pontosan. Egy munkaköri leírás sokszor túl száraz és elvont ahhoz, hogy valós képet tudjunk alkotni róla - erre jók a személyes referenciák. Ha kis cégnél dolgozol, akkor a privát közegedben is hasznos lehet ez az attitűd - az ismerős ismerőse mit csinál, hol dolgozik, mit lehet arról a cégről tudni?
Cégen belül vannak olyan "szervek", mint például a HR, pénzügyi osztály, ahova általában valamilyen problémával vagy kéréssel fordulunk. Nem mindegy, hogy kedves vagy, aki értékeli a segítséget, vagy úgy mész mindig oda, mint egy puffogó vipera, aki elvárja, hogy azonnal kiszolgálják. Apró gesztus, korántsem puncsolás, de hidd el, jól esik nekik, megjegyzik. Ismét - azonos teljesítmény esetén számít a személyiség, és lehet, hogy épp az akarnok viselkedéseddel vágsz el magad elől lehetőségeket. És egyébként is, kinek nem jött még jól egy HR-es kapcsolat? ;)

3. Nyisd ki a szád, mondd el mit szeretnél!

Megint nem csupán arról van szó, hogy panaszkodj. Panaszkodni mindenki tud. Ötletekkel előjönni már annál kevesebben. Ez nem jelenti azt, hogy nem mondhatod el, ha szorít a cipő. Azonban a vezetőd nem tud mit kezdeni azzal, ha csak panaszkodsz, azt pedig nem várhatod el, hogy kitalálja a gondolataid. Egy jóindulatú vezető lehet, hogy megpróbál segíteni, de ha nem tudja pontosan, hogy mit szeretnél, akkor mi lenne rá a garancia, hogy a segítsége hatékony lesz? Azt végképp elfelejtheted, hogy csak mert x éve vagy egy pozícióban, akkor neked JÁR az előléptetés, és ha pályázol, akkor majd pusztán a szolgálati éveid száma alapján fognak dönteni melletted.
Sokan itt akadnak el, hogy nem tudják pontosan mit szeretnének, csak ott ragadnak le, hogy mit nem. Ez pedig nem elég. Fogalmazgasd magadnak, milyen életvitelt szeretnék (azért maradj a realitások talaján), milyen jellegű feladatokban érzed komfortosan magadat (pl elemzés, előadás, tervezés stb), milyen eszközökkel szeretsz dolgozni (táblázatok, prezentációk stb), milyen kvalitásaidat szeretnéd kamatoztatni (jó fogalmazó készség, nyelvtudás, matek stb). Nem feltétlenül kell konkrét munkakörben gondolkodnod, főleg ha nem ismered annyira jól a lehetőségeidet, de legalább nagy vonalakban tudd megfogalmazni, hogy milyen irány érdekelne és ezt kommunikáld is!

Sosem tudhatod mikor adódik olyan lehetőség, amikor a főnöködnek, ismerősödnek épp Te jutsz eszébe! ;)